Aba vagy Bes(e)nyő a Sár-vidéki besenyők legfelső telepe volt. Bögöd azon része, amely ma Felsőszentiván puszta nevet viseli, 1192-ben délkeleten a besenyőkkel, illetve falujukkal volt határos. Hogy a falu mióta viseli az Aba nevet, erre pontos adat nincs. 1298–1300 körül István országbíró egyik embere volt egy Aba nevű besenyő. 1361-ben Abai Andrást királyi emberként említették.
Településrészei közül Bodakajtort 1448-ban említették először, Kajtorként, Belső- és Külsőbárándot 1465-ben, Bárándként. Bögöd (Sár) 1192-ben, Bugud néven volt említve. A fehérvári vár és a Monoszló nemzetség birtoka volt.
1192-ben, III. Béla idejében a Monoszló nemzetségbeli Fulbert fia Gergely halála után Macharius comes (ispán) kapta, és határát leíratta: A határjárás Bögöd délkeleti szélén a három Sár folyót délnyugat felé átszelve Soponya falu alá ért, s csak ezután északnyugat felé fordulva jutott a Sárvíz szigetére.(Az 1925-ös térképen ma Felsősárréti mj.), majd Csőszhöz, ahol újra az északkeleten fekvő part felé fordult; e határjárási adatból kiderül, hogy a körülírt föld a mai Felsőszentiván pusztának felel meg, s csak az ettől északnyugatra fekvő Bögöd várfalu őrizte meg a Bögöd psz. nevet. A délkeleten szomszédos Besenyő falu a mai Aba.
1231-ben Monoszló nemzetségbeli Miklós és Tamás comes Bögöd néven, 1237-ben pedig Tamás bán fiai Tamás és Gergely Sár néven osztották ketté. 1247-ben a fent említett Miklós András nevű fia örökségül kapott bögöti birtokát 5 szabadossal együtt eladta Tamás fia Tamásnak. 1270-ben a Monoszlaiak osztozásakor a birtok Péter fia Péternek jutott. 1294 előtt vásárlás útján Bögödöt a Tengerdiek szerezték meg. 1294-ben Tengerdi Miklós fiai tartozékaival együtt elcserélték a fehérvári káptalannal.
Ma két puszta Aba határában északnyugaton: Szentivány (puszta) és Felsőszentiván.
1543-ban török hódoltság alá került.
1559-ben I. Ferdinánd gróf Cseszneky Mihály és Baranyai Balázs várpalotai fővitézeknek adományozta.
A tizenöt éves háború idején elpusztult, a 17. században települt be újra. A 18. század végétől már iskolája is volt. A lakosok aktívan részt vettek az 1848–49-es forradalom és szabadságharcban.
A 19. század végére a falu már vasútállomással, postával, csendőrőrssel és tűzoltóegyesülettel is rendelkezett, lakosainak száma 1900-ra elérte a 3500-at. A két világháború között tovább fejlődött.
A település sokat szenvedett a második világháború alatt. 1945. március 21-én a szovjet csapatok elfoglalták. A hosszú és súlyos harcok következtében 165 lakóház lakhatatlanná vált, és mindkét templom komoly károkat szenvedett.
A háború után a község újra fejlődésnek indult; az 1950-es években mintegy 4300 lakosa volt.[10]
Aba 2013. július 15-én városi címet kapott.[11]
-----------